Tour Horizont tájegységek: Keszthelyi-hegység és a tanúhegyek

A 2026-os Tour Horizont által érintett harmadik tájegység. Ez a Horizont kerékpártúra útvonal 24-es és 23-as szakasza.
🚴 Táv: 110,4 km I 🚵 Szintemelkedés: 1330 m I 💪 Nehézség: 6/10

Zalában nem támad olyan érzése az egyszeri kalandbringásnak, mint az Őrségben vagy a vasi részeken, hogy három úthenger is elegyengette a patika állapotú dózerutakat az érkező kerékpárosok tiszteletére. Rázósabb terepek, kacskaringósabb megoldások és helyenként meredekebb szakaszok következnek, de az erőfeszítések nem maradnak jutalom nélkül. Már akinek van ideje körülnézni és elmerülni a tájban… dehát éppen erre való a Tour Horizont és nem a sietségre!

A Batykot követő kilométerek Zalának is érződnek, meg dombságnak is, de nem szigorúan a Zalai-dombsághoz tartoznak. Ettől függetlenül a Zala-folyót kétszer is keresztezni kell Szentgrótig – az utolsó településig Keszthely előtt, ahol nagyobb élelmiszerüzlet található. Valószínűleg nem lenne nagy kockázat arra fogani, hogy a Tour Horizont alatt vajon ülnek-e majd csokorba rendeződött bringások a boltok előtt kiflicsücsköt és banánt majszolva.

Frissítés után következhetnek a Vindornya-falvak! Bár errefelé még vidra-tanösvény is található, a vindornya elnevezésnek semmi köze a kis vízi állathoz. Eredetére több magyarázat született: egyesek szerint a latin vinitor (szőlőmunkás) szóból származik, utalva a vidék régi szőlőművelő múltjára. Mások úgy vélik, a kifejezés eredetileg tőzeges, lápos vidéket jelölt, és az egykor itt elterülő, jelentős kiterjedésű Vindornya-tóra utalhat, ami ma már csak berek. Az elnevezéstől függetlenül ez már tipikusan olyan része az útvonalnak, ahol sokan azt fogják gondolni, maguktól erre biztosan nem tévedtek volna.

Nyaralóházak között visz fel a néha igencsak meredek, néha igencsak köves út a következő pecsételő ponthoz. Minden második kanyarban figyelni kell, hogy ne kövessünk el birtokháborítást, bár nagy baj akkor sincs, ha igen, csak vissza kell fordulni. Minden bizonnyal a buddhistáknak is tetszett a vidék, ha ide építették Európa egyik legnagyobb sztúpáját. A Sztúpa Buddha szellemét, bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együttérzését és szeretetét jelképezi. A 316 méter magas Világosvár hegyről néz a Balatonra, és a közeli szuvenírboltokból eregeti szét átható füstölőillatát a tájban.

Zalaszántó után már a Keszthelyi-hegység is látható, legészakibb csücskén a Rezi várral, ahova nem kötelező felmászni, de nem is tilos. Az útvonalat követve a dimbes-dombos zalai tájban egy magányos tölgyfa bukkan fel, az apró karmacsi izraelita temetőt őrzi terpeszkedve – olyan fának tűnik, aminek saját személyisége van, köszönni is lehet neki. Tövében kerékpáros pihenő, rászoruló kerékpárosok számára.

A vindornya-buddhista-izraelita spirituális utazásnak egy ponton azért véget vet a civilizáció zaja, amelyet a minden évszakban pompázatos hévízi mocsárciprusok még valamennyire lágyítanak, de hamarosan Keszthely következik, kastéllyal, mólóval, fánk- illetve lángosillattal és Balatonnal. Rövid suhanás a Balatoni bringaúton, majd következhet Magyarország egyik legfestőibb része, a Keszthelyi-hegység oldalából feltáruló panoráma a tanúhegyekre.

Persze a panorámáig még mászni kell, konkrétan át a hegyen és az erdőn, döcögős aszfalton és dózerúton, ahol helyenként mélyebb a kavicságy, mint elsőre látszik, de néhány kilométerrel később, a Vakondturzás kilátópontból alátekintve ez már csak egy távoli emlék lesz. Nemesvita és Raposka között a legelők még tartogathatnak meglepetést – itatót, leginkább négylábú állatok számára. Ez van, csapadékos időben nagy lendülettel át kell rajta veretni vagy ki kell kerülni.

Ami ennél kevésbé meglepő, hogy a Szent György-hegy tényleg úgy viselkedik, mint egy hegy – magas, meredek és az út össze-vissza tekereg rajta. De alulról is szép, középről és fentről is, és mászás közben van idő mindenhonnan megvizsgálni. Itt valahogy az az út is tud végül fölféle menni, ami eredetileg lejtőnek látszott. A sárgás-fehér, barokk stílusú Lengyel-kápolnának semmi köze a lengyelekhez, viszont a Lengyel-család építtette, és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték fel.

A Szent György-hegyi mászáshoz képest a Badacsony oldalában futó Római úton tekerni már kéjutazás – vagyis kis pihenő a Káli-medence nehezebb terepei előtt.