Tour Horizont tájegységek: Vasi-hegyhát

A 2026-os Tour Horizont által érintett második tájegység. Ez a Horizont kerékpártúra útvonal 26-os és 25-ös szakasza.
🚴 Táv: 96,2 km I 🚵 Szintemelkedés: 948 m I 💪 Nehézség: 4/10

Ha az egész országban olyan bivakhelyek várnák a megfáradt biciklitúrázókat, mint amilyenek a Himfai-tó partján található luxus pihenők, akkor valószínűleg mindenki többet henyélne és kevesebbet tekerne. Az víztükrön giccsesen lebegő hattyúkat (és újabban a szorgos hódokat is) fedett házikókból és kényelmes padokról lehet kémlelni. Aki marad ebédre vagy vacsorára, az asztalnál ülve tud enni és tűzrakóban sütögetni. Egyszer viszont innen is tovább kell menni. De sebaj, Nádasdon a Diófa Bisztró Trónok harcás flippere mindenkit vár szeretettel, lehet a a JBL-ből számot kérni és jó nagy habbal adják a kávét, ami különösen felértékelődik annak tükrében, hogy ezután körülbelül Vasvárig nem érdemes sok vendéglátóhelyre számítani.

Az igazság azonban az, hogy így sem hiányzik a túra ezen részéből semmi. Döröske környékén az útvonal szinte mesebelivé válik, minden porta rendezett, a bokrok csinosan formára metszettek, a sövények ápoltak, olyan mintha az errejáró vaddisznók is nyakkendőt kötnének. Nagymákfa egy picike zsákfalu, de tele van hangulatos kis vendégházzal – nem is csoda, a környék és a település is gyönyörű. 

Ezután feltűnik a Vasvár tábla – csak épp maga Vasvár nem. Kismákfa határában még egy jó nagy kurfli indul az erdőbe, a dombtetőn álló Szent Bertalan kápolna környéke viszont a szakasz egyik ékköve. A szőlősorok között makett-nyaralók és présházak néznek a tájba, és kerítések nélkül engednek bepillantást a gondosan ápolt kertekbe és különleges életterekbe. Kismagyar groteszk és kismagyar idill egyszerre. Itt valamikor tuti megállt az idő, és csak akkor indul újra, amikor kedve van.

A Vaskapu ugyan fából van, de nem lehet eltéveszteni, valószínűleg a legnagyobb kapu, amin halandó bringás áthalandhat. Ez a bejárat a Vasvári Sánc része egyébként, tövében egy pihenővel, azoknak, akik nem vágynak a nagyvárosi vendéglátásra. Aki viszont igen, az innen már pikk-pakk Vasváron találja magát.

A Szentkúti kápolnához mindegy milyen napszakban érkezik az ember, a környékén különös hangulat lengedez, a helynek egészen biztosan van valamilyen titkos szelleme. A stációk között unortodox módon lefelé ereszkedve bukkan ki az út a csónakázó-tónál, ami közepesen érdekes, de legalább mellette van az annál híresebb kemping, mindenfélével, amire biciklis túrázónak szüksége lehet.

Vasvár után további örömbiciklizés következik a vasi dombok hullámvasútján: széles dózerutakon, tölgy- és fenyőerdőkben a Jeli Arborétumig és tovább. Arborétumok nem véletlenül ott teremnek, ahol, elképesztő errefelé a biodiverzitás. 

Ezen a vidéken tekerve garantáltan nem a monotóniát kell leküzdeni. Minden kanyar új tájat mutat – a fenyvesek, szőlősorok, kékes fehér dózerutak között száll az idő, bár néha visszafelé. A környéken többszáz éves tradíciója van a szőlőművelésnek, már az 1700-as évektől megtalálhatóak itt a hagyományos építésű zsúpfedeles présházak, a (szálláshelyként is üzemelő) Hegypásztor Pincéknél ilyen épületek között vezet el az út.

Az olaszfai kocsma ha nyitva van, megér egy betérőt (kitérőre nincs is hozzá szükség). Vendégei garantáltan azok a karakterek lesznek, mint az ország bármely kocsmájában bármely időpontban. Kicsit a terep már technikásabb errefelé, előfordul az úgynevezett agrogravelből is pár kilométer, de semmi vészesre nem kell számítani. Esetleg lazább homok vagy traktornyomban megálló pocsolya építheti a jellemet és emelheti a hangulatot. Ha viszont meleg van, itt nagyon meleg tud lenni.

Bérbaltaváron a pecsételőpont és egyben a frissítési lehetőség is a váratlanul nagy forgalmat bonyolító Nelli boltjánál található. Nem csoda a látogatószám, hiszen finom kávéval és kerékpárosokat kielégítő péksütemény- illetve snack-kínálattal, sőt, kényelmes terasszal is rendelkezik. Innen már gyorsan megvan Batyk, a Zalán túl pedig új világ várja az utazót. Na ez azért túlzás, de új szakasz feltétlen.